2021 (29)

a változás eszméjéhez különböző hátterű embereknek kell elkötelezniük magukat, akik nem mindenben értenek egyet.

A társadalmi jólét elválaszthatatlan a női jogok ügyétől. Azok az országok, ahol erős a férfiak dominanciája, nemcsak amiatt szenvednek, mert nem használják ki a nők képességeit, hanem azért is, mert az országot olyan férfiak irányítják, akik csak kirekesztő módon képesek gondolkodni. Amíg a vezetők nem bírálják felül nézeteiket, addig ezeknek az országoknak nem sok reményük van a fejlődésre.

A haladás elve azonban akár a szabadság, akár a jobbítás szeretetének formájában jelentkezzék, mindenképpen feloldhatatlan ellentétben áll a szokás hatalmával, minthogy legalább az attól való szabadulás benne foglaltatok, s az emberi történelem fő érdekessége e kettő harca.

Még mindig nem ismerik fel, hogy világra hozni egy gyermeket anélkül, hogy tisztességes kilátásokat tudnának biztosítani számára nemcsak teste táplálására, de szelleme fejlesztésére is, erkölcsi bűn a szerencsétlen gyermek és társadalom ellen, és ha a szülő nem teljesíti ezt a kötelezettségét, az államnak kell gondoskodnia róla, hogy az teljesüljön, amennyire lehetséges a szülő terhére.

Az államnak minden olyan igyekezete káros, hogy állampolgárainak következtetéseit befolyásolja a vitatott kérdésekben, nagyon is jogosan vállalhatja azonban magára annak biztosítását és igazolását, hogy egy személy birtokolja azt a tudást, amely bármely adott tárgyban meghallgatásra méltóvá teszi a következtetéseit.

A szabadság azt jelenti, hogy mondhatok nemet. Megválaszthatom, mire mondok nemet, és mire igent. Ezt pedig nem sújtja retorzió, természetesen úgy, hogy a válaszom, ami szabadságot ad nekem, nem veszi el a másik ember szabadságát sem.

Így aztán nem ritkán életünk közepéig szinte robot üzemmódban legyártjuk a társadalmi vagy családi normát, majd az estek többségében egy trauma -- ami véget vet az addigi rendszernek, vagy erősen megkérdőjelezi azt -- hozza be a tudatosságot az életünkbe és kényszeríti ki az önreflexiót: miben vagyok, mi történik most velem, mi ebből a saját felelősségem, hogyan változtathatok?

Sokszor nem is maguk az események határozzák meg azt, hogy miként érezzük magunkat, hanem sokkal inkább az, ahogyan ezeket az eseményeket mi értékeljük.

Mert a társ mellett megélt magány nehezebben felvállalható, mert a felvállalás már hozná magával a döntés felelősségét, és mivel az súlyos, sokan és sokáig inkább nem veszünk róla tudomást.

A kapcsolati egyensúly a kötődés és autonómia közt áll be, mindkettő egzisztenciális pszichés alapszükséglet, és elengedhetetlen az önbecsüléshez. Kapcsolódnom is kell másokhoz, de önmagamhoz is kell kapcsolódnom előtte, hogy kapcsolódásaim valódiak lehessenek, önmagamból fakadjanak és az egyenrangúság talaján mozogjanak, hogy értékesnek, szerethetőnek érezhessük önmagunkat, s ugyanezt tudjuk nyújtani másoknak.

Néztem a régi képeimet. Boldog voltam, csillogott a szemem, szerettem élni, táncolni, koncertekre járni, barátokkal találkozni, nevetni. Néhány évvel ezelőtt? Csont és bőr voltam, bezárkóztam, elláttam a feladataim, megkaptam értük a napi fejmosást, és vártam a megváltó halált.