2020 (44)

Egy folyóra való víz ömlött ki a cilinderből, úgyhogy a külföldi szavaknak a falakra kellett menekülniük.

Az intolerancia mások nézetei iránt (bármennyire tudatlanok vagy összefüggéstelenek) nem pusztán rossz – egy olyan világban, ahol nincs jó és rossz, sokkal rosszabb; azt jelenti, hogy zavarba ejtően naivak vagyunk, esetleg egyesen veszélyesek.

– Úgy gondoltam, az én családom már eleget áldozott a történelemnek. És én már nem tudok. Én megfulladok. Levegőt akarok. Otthont akarok.

– Évfolyamelső vagyok, de nem fogom bizonygatni, a borítékot pedig baszd meg!

Fiatal korom óta azt tanultam, hogyan kapjak szeretetet, piros pontokat és dicséretet, ha én vagyok a segítő. Ezt a szerepet játszottam a családomban, a barátaimmal, még néhány első fiúmmal is. Egy idő után a segítségnyújtás nem a piros pontokról, hanem inkább saját azonosságtudatomról szólt. A segítségnyújtás volt a legnagyobb érték, amit egy kapcsolatba vittem. Ha nem tudok segíteni, vagy isten ments, segítséget kell kérnem, mennyit érek?

a szégyen nem éli túl, ha beszélünk róla. A titkolózásból, a némaságból és az előítéletekből táplálkozik. Ha meg tudjuk osztani a szégyenérzetünket valakivel, aki együttérzéssel reagál, abba a szégyen belehal.

A választás végül a művészet és a tudomány határmezsgyéjén elterülő bölcsészetre, azon belül is az irodalomra esett. Remek döntés, különösen, ha nem kell gondot fordítani a kenyérkeresésre.

Csak a báró és felesége maradtak kint az őszi sötétben, a lombok és csillagok alatt.

– Nem akarok elmenni – sóhajtotta az asszony.

– Én sem.

– Küldjük vissza a könyveket és ruhákat a városba, és maradjunk itt nélkülük.

– Örökre – tette hozzá a férje; de nem tehették. Az évszakok rítusa szigorú rend szerint folyt, birodalmában éltek. Egy ideig még elhevertek a fák alatt, összebújva, akár a húszéves szerelmesek; majd felálltak, a báró annyit mondott: – Gyerünk Freya, későre jár.

Elmegy a nappal, elmegy az este, hanem az éjjel!

Annak nincs vége, sose.

A zajok. Távolban a villamos, a szomszéd kutyája, a takaró suhogása. A szagok, az illatod a párnán, kicseréltem, a tiéden alszom, ettől persze múlik az Eszter-szag, utánpótlás nincs, mindenhonnan múlik.

Felébredek, kinyújtom a kezem, ahol a takaró megtört régen, ott nem törik most, megijedek, tapogatódzom a karod után, tisztul a fejem, szólítalak, zuhanok.

Az apám gyakran megverte. Az volt a sorsom – szerencsém vagy balszerencsém –, hogy nem éreztem magam jobban attól, hogy őt megverve láttam. Inkább még jobban szégyelltem magam, és rosszabbul éreztem magam még a zokogó, szerencsétlen nőnél is.

Az elmúlt napokban kétszer is hajnali négyig dolgoztam, semmi sem kezdte ki a motivációmat. Ma estére még egy hosszú ülést tervezek a Problémával

négyszemközt.

Az első lépés a vízforralás. De amikor felfedezem, hogy elfogyott otthon a tea, pánikba esem. A Camellia sinensis levelek támogatása nélkül egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy nekilássak a többórányinak ígérkező számolásnak!

A párizsi tömegközlekedés járatai közül az RER különböző vonalai más-más okból figyelemre méltóak. Az RER B-ről, amellyel nap mint nap utazom, elmondható, hogy majdnem mindennap meghibásodik, és hogy néha éjfélig, vagy akár hajnali egyig is zsúfolásig tele van. (Az igazság kedvéért meg kell hagyni, hogy pozitív vonásai is vannak: ügyel arra, hogy utasai rendszeres testmozgást végezzenek, ezért útközben gyakran szerelvényváltásra kötelezi őket; és szellemi frissességükről is gondoskodik azáltal, hogy bizonytalanságban hagyja őket a menetrendet és a vonatok által érintett megállókat illetően.)

Aztán a fény, a napsütés után mindig jön a depresszió ideje, amely a nagy beteljesülést követi, amikor az ember lekicsinyli a saját eredményét. Amit csináltál, arra végeredményben bármelyik hülye képes lett volna; találj végre magadnak egy komolyabb problémát, és kezdj valamit az életeddel. A matematikai kutatás körforgása ...

"My line of travel is from New York to London, then Calais, Brindisi, Port Said, Ismailia, Suez, Aden, Colombo, Penang, Singapore, Hong Kong, Yokohama, San Francisco, New York."

"Why do you not go to Bombay as my hero Phileas Fogg did?" M. Verne asked.

"Because I am more anxious to save time than a young widow," I answered.

És ha bántott gyermek voltál, akit mindenért bocsánatkérésre tanítottak, majd hálára a természetes emberi jogokért, akkor az örökös fent és lentben, a bocsánatkérésben és a köszönetmondásban fáradsz el, véget nem érően, mint komfortos, ismert, kínzó és kényszeresen ismétlődő mintázat. Félelmetes, ahogy mindannyian megtaláljuk vagy azt, akit kihasználunk, vagy azt, akit szolgálhatunk, személyiségünk függvényében. Ebből kell magadat kínkeservesen, a tudatosság révén kiverekedned.

Mert az erőszak nem hagy választást. Mert ezek után már minden erőszak: erőszak a szülés, és erőszak a nem szülés is, erőszak a döntés, és a nemdöntés is, erőszak a tett, és erőszak a nemtett is.

A nő döntése szabad akarat látszatába csomagolt kényszer, mert szerelmet és közös gyermeket akartam, nem egy egyedül kiharcolt erőszakot valaki máson, aki akarja, majd mégsem akarja.

Mert a most az egyetlen olyan pillanat, amikor még egészen biztosan megölelhetjük egymást. És hogy meddig: azt nem tudjuk soha.

Én az elejét unom leginkább egy kapcsolatnak, a felhájpolt érzéseket, a legjobb arc mutatását, és ott kezdem élvezni, ahol megérkezünk a realitásba, a hétfő reggeli sietések a munkába, a betegségek kezelése, a konfliktusok megoldása, ami maga az élő és valós szövet, ami azt jelzi, hogy számíthatunk egymásra. Tehát azt a zónát, ahol leválik az illúzió, és marad a puszta valóság.

A fennálló társadalmi norma erre az alá-fölé rendelődő képletre szocializál, ennek nagyobb számban nők esnek áldozatul, de büntet minden olyan nem autoriter férfit is, aki nem gyakorol elnyomást: ezért aztán a teljes rendszer torz és hibás.

Két nagyon hasonló sebzettségű identitás találhat így egymásra anélkül, hogy szadisztikus kínzássá válna, ha eredeti sebzettségük már kezelt állapotban van. Vagyis egyik része a te megszerzett önismereted és stabil autonóm identitásod, másik része a kettőtök közti progresszív dinamika, amely egyenrangúságon és egymás határtiszteletén alapul. Ez nem versengés és nem hatalmi játszma. Ez színtiszta kapcsolódás szeretetben: az egyetlen olyan terep, amelyben a szó értelmet és valós tartalmat nyer.

A vonzás lehet tehát zsigeri és azonnali, de a kapcsolat maga az időben tud csak épülni, ráadásul a realitásban. Ezt az időt meg kell adni és tiszteletben kell tartani. Nem lehet és nem is szabad megúszni. Aki nem tolerálja az időigényed, hanem azonnali döntésbe akar belehajszolni, az a vészjelek vészjele.

Amíg ragaszkodtam a tudathoz, hogy ez szerelem volt, addig nagyon nehéz volt elengedni a gondolatot, mert nehéz elengedni A Szerelmet, de amióta eljutottam oda, hogy nem, a szerelem nem ez, az nem ilyen, ez csak hazugság volt, azóta könnyebb. Jó érzés volt kimondani, hogy a szerelem még várat magára, vagy nem, de ez nem volt az. És ha nem volt az, akkor nincs is miért belehalni.

Én szerettem, ez az egy tisza maradt. A másik tette nem az én felelősségem. A következtetéseket viszont levontam, beépítettem a tudást magamba. Nem lettem embergyűlölő, kifejezetten meghatnak a szerelmesek. Csak különbséget tudok tenni józan és reális szerelem, valamint hazugság között, ami nagy szabadságot ad. Ezen a szabadságon belül egyedül is megállok. De ezen belül fenntartottam egy helyet a szerelemnek, akkor is, amikor ez nem tűnt kézzel foghatónak.

Amikor arra vágyunk, hogy emberként érintsenek meg, és emberként szeressenek, és emberként érintenek és szeretnek, akkor és csak azt nevezhetjük szerelemnek.